i know you care

Nem igazán akartam én már ide írni, de annyira fájón kavarognak bennem a dolgok... Először is azt hiszem, hogy mindig lesz egy bizonyos ember, aki iránt sosem tudom az érzelmeimet teljesen lezárni. Mert hiába küldöm el újra és újra mindig lesz egy része a szívemnek, ami elmosolyodva néz a képeire és arra gondol, bár visszamehetnék az időbe és újra kezdhetném. Bár lenne megint 2011. májusa, bár átélhetném a legszebb pillanatokat újra.

Szeretnék egy dobozt, amibe csak Ő lenne. Kinyitnám és leperegne előttem minden, ami Vele volt, minden, ami Vele voltam. Mert most már nem vagyok az a lány, aki akkor voltam. Ezt ő is sokszor mondta már. És én úgy szeretnék újra az a lány lenni..

de  már nem tudok.

Várom már azt a pillanatot, amikor nem lesz ennyire nehéz arra gondolni, hogy mim volt és mit vesztettem el. Vagyis.. kim volt és kit vesztettem el, abszolút az én döntéseim miatt. És tudom, hogy amíg ő már lassan túlteszi magát, én akkor fogok a legjobban elmélázni, hogy vajon megérte-e.