2012. április 11., szerda

néha tömegben is olyan, mint egy lakatlan szigeten


Ma voltam egy versenyen, ahol II. lettem. Irtó büszke vagyok a nyertesre és a III. helyezettre is (aki szintén az én sulimba jár). Jó verseny volt, jól esett már valami pozitív. Még ha ilyen módon is, de kellett már ez nekem.

Próbálok ismerkedni az új Polar Dear dallal. A régi Even I'f I'm Late daluk iszonyatosan jó lett, nagyon tetszik, rongyosra hallgattam. Ez a dal pedig valahogy nem akar tetszeni (Out of sight). Pedig az egyik oldal szerint ezrekkel felülmúlták az első (E.I.I.L.) dalukat. Nem. szerintem nem. Ez olyan vontatott meg sálálás lett, az pedig ilyen NESZTEK, EZ AZ ELSŐ DALUNK - és tudjuk, hogy imádni fogtok minket. Ettől függetlenül még szeretem, amit csinálnak. Tényleg.

Miután betoltam a 2. kávémat úgy érzem, pont ideje lenne - kifogások hiányában - nekiállni tanulni. Eldöntöttem, hogy megpróbálom a régi énemet - a szorgalmas jó kislányt - előhozni, de rájöttem, hogy az már olyan mélyen van, hogy még egy urológus sem találná meg. Milyen nőiesen fogalmaztam. :)

Annyira várom, hogy május legyen! 18.-án elhúzunk a pppppppi..paradicsomba, Görögországba (ami nekem felér a paradicsommal, de tényleg) és nem is jövök haza csak júniusba. Nem is tudom, hogy várjam-e ennyire vagy ne... Mert nem akarom, hogy hamar eljöjjön, mert akkor meg hamar el is megy. És az a legszebb, ha várunk valamire, nem?

Én már elterveztem mindent, egy életre elég a dolgunk, ígérem, nem lesz sok időnk egyedül lenni - úgy már voltunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése