Van az úgy, amikor hiába kaparok, mégsem érzem azt, amit kellene. Itt nem a magam érzéseiről, hanem a TE érzéseidről van szó. Hogy néha olyan hiábavalónak érzek mindent, minden szenvedést, mintha nem is számítana igazán, hogy mit teszek.
Tudom, hogy szeretsz, de néha nem értem, mit miért csinálsz.
Eljön az a perc, amikor belátod, hogy bizonyos emberek számára csak a szívedben van hely, az életedben nincs!
Kitanultam még a lelkem is, fáradt vagyok, és annak ellenére hogy holnap hétfő, rohadtul nem aludtam ki magam a hétvégén. shit :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése