Annyi minden volt ebben a blogban, ami felesleges volt. Meg hazugság. Meg töménytelen mennyiségű önsajnáltatás. Megpróbáltam mondogatni magamnak, hogy egy blog erre való, de igazából nem. Tényleg nem. Na jó, talán egy picit.
Szóval mindent kitöröltem és még a nevét is megváltoztattam. Rossz volt látni, hogy azt írom, mennyire szeretem az exem, holott most már nem is tudom, él-e még. Abszurd.
Mindent félretéve szerettem a régi blogomat is - ahová fél éve nem is írtam! - és imádtam újra meg újra elolvasni az emlékeket, amiket azokkal az emberekkel éltem át, akik a barátaim voltak. Jó lett volna egy-két bejegyzést megtartani. Nem. Nem lett volna jó. Folyton a múlton rágódom, meg a "mi lett volna, ha...?" kérdéseken. Volt pár dolog amit elrontottam, de ezeket nem lehet kijavítani. Ezek nem olyan hibák. Én nagyokat hibázom. Kijavíthatatlanokat. Én olyan "égessünk fel spontán minden hidat" ember vagyok. Szar.
Észrevettem, hogy kezd alábbhagyni a szorgalmam és kitartásom. Csak azért küzdöm, amiért igggazán megéri. De ez milyen? Honnan tudom, hogy az, amiért küzdöm ezer meg ezer éve, az majd ezer meg ezer év múltán értelmes lesz-e? Tele vagyok kételyekkel. Ha tudnád mennyivel! És milyen dolgokkal kapcsolatban! Ó-ó-ó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése