2012. május 5., szombat

nekem a régi kell. a régi Te. az új szívás.

A számok viccesek. Mérhetnek téged, mérhetik az idődet, a teljesítményedet, de mindannyian tudjuk, hogy a lényeg nem ez. Ami számít, az az, hogyan alakítod a dolgaidat. Amit mások hisznek, vagy feltételeznek Rólad, csak egy dolog, és ez a dolog is sokszor hibádzik. Hallottad már azt, hogy ‘a szívet nem lehet megmérni’? Az igazság az, hogy semmit sem lehet mérni.. semmit, ami igazán fontos lenne. A szívet, a vágyat, az eltökéltséget. Azt hiszik mások, nem tudsz megtenni valamit? Elég, ha Te tudod, hogy képes vagy rá. Nem lehet megmérni egy álmot!

  


Az egészből hiányzik valami. Valami nem teljes. Képtelen vagyok bizonyítani magamnak. Képtelen vagyok bízni magamban. Akkor másokban hogyan tudnék? Úgy érzem, mintha egy lyuk lenne bennem. Vagy nem is egy lyuk. Mintha üres lennék. Amikor Vele vagyok... teljes vagyok. Amikor elmegy... akkor minden rossz. Mintha nem én lennék, nem az az én, aki pár perccel ezelőtt voltam.
Eszembe jutnak az emberek, akik nem játszanak szerepet az életemben, meg azok, akiket akármikor elveszíthetek. Néha elkap a féltékenység, néha meg az abszolút közömbösség. Nem tudom, mi mar engem belülről, de emészt.

Van a filmekben olyan rész, amikor a színész bemegy egy gardrób szekrénybe, magára húz egy köteg ruhát és elkezd sikítani. Ahogy csak a torkán kifér. Aztán abbahagyja, kilép, és szinte kisimul.
Pedig ez egyáltalán nem használ.



Május 2.-án voltunk 1 évesek Norbival. Hihetetlen, mennyire lehet szeretni egy embert. És itt nem csak a szerelemről, meg a jaj de cuki vagy és jaj de vonzódom hozzád, had tépjem le a ruhád érzésről beszélek, hanem arról, amikor ránézel és tiszteletet érzel. Felnézel rá. Amikor még veszekedni sem tudtok anélkül, hogy ne nevetnétek el magatokat és végül ne kötnétek ki egymás karjaiban. Ő a minden


Mire figyeltél ma jobban, a frizurádra, vagy a szívedre? És mit figyeltél meg másokon: a menő kabátjukat, a plusz hat kilójukat, vagy a bennük rejlő lehetőségeket, és a szárnyakat a hátukon? A boldogság nem azon múlik, hogy krumplifőzeléket, vagy kaviárt eszel-e vacsorára. Nem is azon, hogy lesz-e új telefonod a következő hónapban, vagy sem. Nem attól függ, hogy a Starbucksban, vagy a sarki kisboltban veszed-e a kávédat, és hidd el, nem is attól, hogy titkárnő, vagy nagykutya vagy. A boldogság azon múlik, hogy adott pillanatban magadra gondolsz-e, vagy másokra. Felejtsd el, hogy mit vársz a sorstól, és arra figyelj, mit adhatsz bele mások sorsába! A kemény munka után pedig arra eszmélsz majd, hogy megvan mindened, amire vágytál: a legértékesebb dolgok csendben bekúsztak az életedbe. Rohanj a céljaid elől, loholj a világ közös céljai felé, és meglátod, a sajátod üldözőbe vesz majd. A boldogságot nem lehet hajszolni – megszelídíteni viszont igen. És ha már tudja, hogy biztosan nem futsz utána többé, a nyomodba szegődik, és veled marad örökké.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése